REMÉNYVÉTEL

E könyv egy közel 3000 éves időutazásra hívja Olvasóit.

A „reményvétel” azok közé a monografikus igénnyel a nemzetközi szakirodalomban évszázadokra visszamenően is csak alig tárgyalt intézmények közé tartozik, amelyre szakmánk római jogi tanulmányaiból rendszerint jól emlékezik, talán éppen annak különlegessége okán. A szerző reményei szerint ez a könyv kettős értelemben is érdekes. Az egyik a feldolgozásnak a hazai és nemzetközi szakirodalomban újszerűnek mondható, a tárgyat szubatomikus léptékben boncoló – lényegében mind a Zimmermann-iskola, mind a milánói ARISTEC metodikájától eltérő – módszere, a másik a „feltárás” alapján kirajzolódó eredmények meglepő sokszínűsége. A munka kézzelfogható bizonyítékokkal szolgál arra a különös tényre, hogy az európai és részben az angolszász magánjogi gondolkodás hatalmas „tengere” a reményvételen mint egyetlen „vízcseppen” keresztül meglepően széles spektrumban szemlélhető.

A mű két főrészből áll. Az első a „meghökkentő” ötlet – mely szerint az adásvétel tárgya a remény – „feltalálásának” előzményeit és körülményeit vizsgálja az irodalom és képzőművészet, valamint a jog és tudománya görög és római antikjában. A nagyobb terjedelmű római jogi fejezet eljut az intézmény részletes leírásáig, s végül egyebek mellett az idegen dologbeli jogok és kötelmi követelések, valamint az egyes vagyonösszességek (hagyaték, csődvagyon) kockázatos vételeinek meglepően gazdag római kazuisztikájával foglalkozik. A második rész tárgyalja a kialakult jogintézmény és bemutatott párhuzamos esetei továbbélését. Ennek 1. fejezetében a keleti jogiskolák, a bizánci jog, a glosszátoriskola, a kommentátorok és a kanonisztika, a humanizmus, az ún. „kifinomult jogtudomány”, a természetjog tudománya és fontosabb kódexei (bajor, porosz), a francia „Ancien Régime”, az usus modernus, a német pandektisztika és a szász ptk. eredményeit kutatja. A 2. fejezet a hatályos polgári és kereskedelmi jogszabályok, valamint az ezeken alapuló felsőbírósági gyakorlat és a jogtudomány „hatályos” eredményeit vizsgálja azok francia, osztrák, német, svájci, olasz, angol és egyes amerikai (USA, Louisiana, Arizona; Mexico) forrásaiban, nem hagyva érintetlenül az EU másodlagos jogát és az európai szerződési jog harmonizálásának eszközeit sem. A munka utolsó fejezete a kutatás tárgyát a hazai magánjogban vizsgálja a XIX. század utolsó évtizedeitől, a kommunizmus és a szocializmus időszakán át a hatályos jogig, figyelemmel a készülő új magyar kódexre és kodifikációs előzményeire. Ezeket az idő- és térbeli kereteket törekszik kitölteni a munka mind a tudomány és az elmélet, mind pedig a tárgyi jog és annak felsőbírósági gyakorlata forrásaival, olyan kérdéseket is boncolgatva, mint a magánjog emberképe, a forgalmi kockázatok normatív és ügyleti kezelhetősége, a kötelemszegés határai, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás értékegyensúlya, dologfogalom és jogügyleti tárgy, ill. alanyi jog és váromány összefüggései, a tulajdonátszállás, a veszélyviselés és a szavatosság szabályai, a vegyes szerződések problémái, valamint számos egyéb – a legkevésbé sem „erőszakolt” – összefüggés pl. az öröklési joggal, a csődjoggal, a büntetőjoggal, az eljárásjoggal, vagy az ún. biobankkal.



A kötet végén igen részletes forrás- és tárgymutató segíti az érdeklődő és a kutató munkáját.


A tartalomból:
Előszó
Bevezetés
I. A reményvétel kialakulása
- A remény és a reményvétel iskolapéldái a nem jogi forrásokban
- A reményvétel problémái a görög jogban
- Reményvétel a római jog szerint: az emptio sei

II. A reményvétel továbbélése
- A reményvétel a hatályos magánjogi küdexekig
- A reményvétel a hatályos külföldi jogban
- A reményvétel hazánkban

Forrásmutató
Tárgymutató

A kötet adatai:
Formátum: B/5
Megjelenés éve: 2012
Terjedelem: 448 oldal