ÖNÁLLÓSÁG ÉS KISZOLGÁLTATOTTSÁG. A SÁROSPATAKI REFORMÁTUS KOLLÉGIUM 1793–1830

A Sárospataki Református Kollégium a XVIII. század utolsó és a XIX. század első évtizedeiben kivételes helyet foglalt el a hazai kulturális életben. Itt vezették be a magyar tanítási nyelvet először, egyedülállóan gyakorlatorientálttá tették a jogászképzést, s számos új tantárgy felvételével bővült, változott a kollégium funkciója. Eközben az intézmény vezetői újjáalapították az iskolai nyomdát és hozzáfogtak a ma is impozáns kollégiumi épület kivitelezésébe. A pataki diáklegendák által erősített kép tehát igaz volt: Kazinczy, Fáy, Kossuth vagy Szemere nevelőiskolája úgy fejlődött gyors léptekkel, hogy közben – legalábbis részben – a tradicionális oktatás útjáról is letért.

A könyv szerzője e fejlődés okait keresi. A különböző szempontok mérlegelése során arra jut, hogy a sokszor progresszívnek tűnő lépések egyfajta előremenekülés eredményeként születtek. A közvetlen környezet felekezeti heterogenitása és sajátos gazdasági–társadalmi viszonyai, valamint a jól körülírható, erős patrónus hiánya a kollégiumot önfenntartásra, s így a környezeti igényekhez való fokozott alkalmazkodásra késztette.

S miközben a szerző meggyőzően érvekkel támasztja alá feltételezését, érdekes, tanulságos, helyenként kifejezetten izgalmas kép bontakozik ki a kétszáz évvel ezelőtti kollégiumi mindennapokról.

Ugrai János 1977-ben született Egerben. Jelenleg a Miskolci Egyetem adjunktusa. Tanulmányai jelentek meg többek között az Aetasban, az Egyháztörténeti Szemlében, a Magyar Pedagógiában és a Századokban. Jelenlegi írása a 2005-ben a Debreceni Egyetemen megvédett azonos című doktori disszertációjának szerkesztett változata.

A kötet adatai:
Megjelenés éve: 2007
Terjedelem: 260 oldal