MOHÁCS SZIMFÓNIA

A mohácsi csata közeledő 500. évfordulója okán megélénkült a tudományos érdeklődés az események pontosabb tisztázása érdekében, és mindez láthatóan hatással volt a magyar társadalom történelem iránt fogékony részére is. Nem véletlenül, hiszen a közgondolkodásban a mohácsi csata a modern nemzeti identitás egyik fontos sarokeleme, amely felől immár több évszázada értelmezhetővé vált az elmúlt 500 év magyar történelem terheltsége, a szabadságmozgalmak bukása, az 1848-1849. évi szabadságharc leverése, az első világháború és a trianoni békediktátum sokkja, valamint a rövid huszadik század egymásra halmozódó traumái. A nemzeti önszemléletet meghatározó narratíva azonban sok tekintetben szűkre szabja a modern magyar önértelmezési horizontot, és immár akadályává vált a múlt terhes öröksége feldolgozásának. A tudomány eszközeivel elért új eredmények azonban hozzásegíthetnek bennünket egy reálisabb történelmi tudat, és ezzel egy egészségesebb nemzeti önkép megteremtéséhez.

Jelen kötet korántsem old meg minden, a csatával kapcsolatban felmerült kérdést, azonban mégis egy széles spektrumot nyit a különböző tudományágak képviselőinek legújabb kutatási eredményeire, amelyek tovább segíthetnek bennünket a feldolgozás folyamatában. A csata értelemszerűen történelmi esemény, így értelmezése elsősorban történeti kérdés. Ezért három tanulmány is foglalkozik egy-egy részkérdéssel: jelesül a korabeli klimatikus viszonyokkal, II. Lajos halálának a lokalizálásával, valamint két történelmi forrás – Brodarics István kancellár szemtanú beszámolója, valamint Istvánffy Miklós évtizedekkel később kelt történetírói szövege – összehasonlításával. A kötet egyik fontos újdonsága a természettudomány, különösen a geográfia eredményeinek hangsúlyos bemutatása. Egyaránt olvashatunk a korabeli táj és úthálózat rekonstrukciójának a módszertanáról, valamint a Duna-meder időben történő változásairól. Az etnográfiát két tanulmány képviseli, az egyik az ártéri erdők jelentőségéről, a másik a helyi emlékezet és annak hordozóinak az újkori módosulásairól szól. Az irodalomtörténet tárgykörébe tartozik a második mohácsi csatának is nevezett nagyharsányi csatáról (1687) szóló, eddig ismeretlen francia röplap, valamint Czuczor Gergely Mohács-epigrammájának az elemzése. Eddig kevés figyelem hárult az emlékezet-kultúra jelentőségére, ezért külön öröm, hogy megtörtént az értelmezése a ma is látható Mohácsi Nemzeti Emlékhely építészeti elgondolásának, olvashatunk az 1976. évi történeti kiállításról, valamint a modern múzeumpedagógiai eszköztárról, amely segítségül hívható a következő látogató központ kialakításakor. Ugyancsak jelentős az új, ám annál fontosabb tudománynak számító adatelemzésnek a csatakutatás módszertanába való átültetése. A legújabb tudományos törekvések legfontosabb hozadéka azonban kétségkívül az úgynevezett III. számú tömegsír feltárása – melyre korábban sosem kerülhetett sor –, így egy beható antropológusi áttekintés is került a kötetbe erről a munkáról.

A tanulmánykötet, amely a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, a Duna-Dráva Nemzeti Park, a Mohács500 Egyesület és a Martin Opitz Kiadó közös vállalkozásában jelent meg, egy színes kaleidoszképet mutat a legújabb kutatási eredményekből, egyben számos utat nyit az újabb vizsgálódások előtt.

A kötet adatai:

Formátum: A/4

Kötés: keménytáblás

Megjelenés éve: 2023

Terjedelem: 248 oldal