MIKRO-(NŐ)TÖRTÉNET

„…A nők között nagyon erős hajlandóság mutatkozik az úrhatnámságra, nagyzolásra, fényűzésre, hiúságra és az ezekkel járó oktalan költekezésre. Márpedig a felső leányiskolába járó vagyonos úri leányok társaságában nagyon könnyen átszármaznak ezek az emberi gyarlóságok azokra a kevésbé jómódú leányokra is, akik helyzetüknél fogva idővel nagyon is kárát vallhatják a romboló kórságnak” – állapította meg Krammer József pozsonyi polgáriskolai igazgató 1914-es székfoglalójában, amelyben a lányoktatás megreformálásának kérdését tűzte ki célul. A nők felsőfokú tanulmányaival kapcsolatban tett negatív megjegyzések egyáltalán nem számítottak mizogin megnyilvánulásnak; a korszakban teljesen átlagosak az olyan szövegek, ahol a nők tanulási lehetőségeit a háztartási és gazdasszonyi teendők közé szűkítették.

Jelen kötet főcímadása azt hivatott jelezni, hogyan lehetséges az emberi tényezőből, annak mikroszférájából kiindulva, mégis a kor társadalmi elvárásainak kontextusában globálisan vizsgálni a századforduló idején élt két meghatározó férfi pedagógus, Gyertyánffy István és Imre Sándor, valamint az őket körülvevő női értelmiség egodokumentumainak értelmezésével a nők korabeli lehetőségeit a tanulás világában. Érintve szakmai életük egy-egy aspektusát, a könyv fókuszában mindvégig ismert nemzetnevelés-fogalmuk eddig feltáratlan részletei, a nőneveléssel, nőképpel és a feminizmus hazai megjelenésével foglalkozó nézeteik állnak. A lánynevelés hosszú évezredek után ebben az időszakban kezdett Magyarországon nagyobb teret nyerni, megnyíltak a hazai egyetemek kapui is, így például Hugonnai Vilma (1847–1922) első magyar orvosnő 1896-ban végre engedélyt kapott a csaknem húszéves zürichi oklevelének elismertetésére. A női kérdés ügyét elősegítették a Nyugatról jövő reformpedagógiai mozgalmak, de hazai meggyökeredzésükben szerepet játszottak a kor jelentős férfi és egyre inkább női gondolkodói is; legfőképpen (oktatás)pedagógusok, írók és újságírók. A két férfi szakmai levelezésének és kapcsolati hálójának köszönhetően a nőnevelés ügyét támogató közeg először kisebb, majd nagyobb sikereket ért el a feminista törekvések gyakorlati megvalósításában, emellett több esettanulmánnyal bizonyítható, hogy tanítványaik később miként vitték tovább ez irányú nemzetnevelési terveiket.

Dr. Szűts-Novák Rita (1982) az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Digitális Technológia Intézetének adjunktusa. 2014 és 2021 között az Országos Széchényi Könyvtár szaktájékoztató könyvtárosaként öt nagy sikerű kiállítás kurátora egyéni vagy társvezetésben. Diplomáját az ELTE BTK-n szerezte magyar nyelv és irodalomból, majd doktori tanulmányait 2022-ben fejezte be az EKKE Neveléstudományi Doktori Iskolájának Pedagóguskutatás moduljában. Fő kutatási területe a 19–20. századi magyar nőnevelés, nőtörténet, azon belül is az egodokumentumok mint elsődleges források használatának gyakorlata a nevelés-, irodalom- és könyvtártudományi kutatásokban. Vonatkozó témáján túl egyéb hermeneutikai vizsgálatokat is végzett Imre Sándor pedagógiájával kapcsolatban, amely munka jelentős része megjelent folyóiratok, tanulmány- és konferenciakötetek hasábjain. A szerző két EFOP (2019, 2020) és két ÚNKP (2020, 2023) elismerést is kiérdemelt.

A kötet adatai:

Formátum: 168 x 238 mm

Kötés: kartonált

Megjelenés éve: 2024

Terjedelem: 210 oldal