Mándy Iván - Strandok, ?uszodák

Egy férfi ásítozik a földszinti kabinsor előtt. Egy másik a lépcsőn üldögél. A terasz üres A nyugágyak elnyúlnak a reggeli fényben. Ez az ő idejük … ez még igen. Aztán majd az a tébolyodott roham. Ahogy elragadják őket.
Egy öreg nő felfelé mászik a lehetetlenül szűk, kanyargós csigalépcsőn. Olykor kifulladva megáll.
Néhány ődöngő alak a tetőn. Honnan ereszkedtek le? Miféle fényből?
Az öregasszony felfelé mászik.
Odalent egy lány kibújik a papucsából. Indul lefelé a medence lépcsőjén. Egy pillanatra megáll. Belecsúszik a vízbe. Belesimul.
Közben már jönnek. Már megindult a menet. Nyomulnak befelé, hogy elfoglalják az uszodát. Csoportosan vagy magányosan. Sietve, szinte rohanva. Vagy éppen lassan, ráérősen. Férfiak és nők. Fiatalok és öregek.
A férfi csak egy arcot keres. Egy arcra vár.