MALLORCAI UDVARHÁZ

LLORENÇ VILLALONGA (Palma de Mallorca, 1897–1980) a modern katalán irodalom egyik nagy klasszikusa. Legjelentősebb műve, az 1961-ben csonkítva, majd 1966-ban végleges változatban megjelent és azóta tizenöt nyelvre lefordított Mallorcai udvarház, lírai képet fest a sziget arisztokráciájának hanyatlásáról. Főhőse, Toni de Bearn eladósodott birtokos, a XIX. század Spanyolországában él ugyan, de gondolatvilágát a XVIII. századi francia felvilágosodás eszméi hatják át. A racionalitásnak engedelmeskedve megkérdőjelezi a legszentebb hagyományokat, köztük a tételes vallást, és tudomásul veszi, hogy a társadalmi hierarchia addigi rendje leáldozóban van.

Szkepticizmusában tagadja a jó és a rossz egymást kizáró ellentétét, és ez a relativista életszemlélet gyakran szórakoztató, de mindig elgondolkodtató szellemi és szerelmi kalandokba sodorja. Kalandjai, amelyek elviszik az akkori Európa két fővárosába, Párizsba és Rómába, és amelyek révén kapcsolatba kerül a szabadkőművesekkel csakúgy, mint XIII. Leó pápával, paradox módon sosem kérdőjelezik meg ragaszkodását szülőföldjéhez és feleségéhez. A már halott Toni de Bearn életútját a ház káplánja, a főhős sejthetőleg vérszerinti fia írja le gyöngéd szeretettel és nem kevés aggodalommal gazdája lelki üdvéért és kéziratban maradt emlékiratainak a jövőjéért. A regény irodalmi értékein túlmenően a magyar olvasó bizonyára érdekesnek találja majd azt az idilli Mallorca-képet, amelynek nem sok köze van a mai, nyüzsgő turistaparadicsomhoz.