KIBÁNYÁSZOTT „LIGNITBŰNÖK”. A RÁKOSI-KORSZAK EGY BÁNYAMÉRNÖKPERÉNEK ANATÓMIÁJA

Az 1945 után meginduló, elsősorban ipari jellegű újjáépítés a hazai gazdaság egyik legfontosabb energiahordozó-forrásává tette a szénbányászatot, amelynek az 1949-ben megváltozott piaci feltételek is nagyobb hangsúlyt adtak. Azonban sem az ország természeti adottságai, sem pedig a bányák technikai elmaradottsága nem tette lehetővé, hogy megteremtsék az ötéves terv által meghirdetett vas és acél országát. A kommunista hatalmi érdekeknek alárendelt gazdaságpolitika sikertelenségének magyarázata és kivizsgálása így politikai üggyé vált, ám Péter Gábor állambiztonsági gépezete sem volt mindenható. Az 1951 és 1954 között zajló úgynevezett bányamérnökper egyike volt a félresikerült ügyeknek.

Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában őrzött, „bányászakták” névre keresztelt, közel 16 000 oldalnyi vizsgálati anyag kivételesnek tekinthető, hiszen gyakorlatilag hiánytalanul maradt fenn, elkerülve az államszocializmus időszakának titkosszolgálati irataira oly jellemző szelektálást, újrarendezést. Az így hozzáférhető iratanyagban pontosan és egyértelműen nyomon követhető az a folyamatot, ahogy politikai utasítására megszületett egy koncepció, elindult a vizsgálat, s tartott egészen addig, amíg a sokszori kísérlet ellenére összeomlott a vád.

A dokumentumkötet elsősorban arra vállalkozott, hogy a „bányászakták” segítségével folyamatában mutassa be az Államvédelmi Hatóság, majd az 1953 közepén megalakult egységesített Belügyminisztérium nyomozati, vizsgálati módszereit. Azt, hogy hogyan válhattak olyan szakemberek a rablógazdálkodás jellegű bányászati tevékenységet meghirdető kommunista párt áldozataivá, akik a jó minőségű, más célokra is felhasználható szénvagyon oktalan elherdálásának megakadályozására törekedtek.

A kötet adatai:
Megjelenés éve: 2013
Terjedelem: 256 oldal