Kettős pecsét alatt

Várday Pál a mohácsi csata utáni zavaros időszakban jutott fel a magyar politikai vezetés csúcsára, az esztergomi érsek (1526-1549) és királyi helytartó (1542-1549) a kora legbefolyásosabb emberei közé tartozott. Ennek ellenére egészen mostanáig alig tudtunk róla valamit, családi háttere, felemelkedésének körülményei, személyisége rejtve maradt az utókor elől. Az életrajzot elolvasva azonban választ kaphatunk ezekre a kérdésekre.
A szerző aprólékos gonddal szedegette össze a Várdayra vonatkozó forrásokat a különböző levéltárakból. Az elszórt adatokból egy izgalmas, sokoldalú, valódi politikus személyiség portréja rajzolható meg. A könyvből kiderül, hogy a somogy megyei kisnemesi körből induló Várday Pál nem méltatlanul került a magyarországi politikai elit csúcsára. Sokrétű szakmai és hivatalnoki tapasztalata, amelyet még kincstartó korában, 1526 előtt alapozott meg, az efféle munkától gyakran ódzkodó arisztokrata kortársai fölé emelték. Meg volt benne a hivatala, a rengeteg feladattal járó helytartói munka iránti alázat, ami a magyarországi közigazgatást alapjaiban átszervező Habsburg I. Ferdinánd szemében fokozatosan egyre jobban respektált, ideális partnerré tette. Főpapként elévülhetetlen érdemei voltak az esztergomi érsekség átköltöztetésében és az egyházmegye jogainak megőrzésében. Helytartói hivatalában mindent megtett a központi kormányzat megerősítéséért és az ország új igazgatásának és határvédelmének kiépítéséért, ezzel pedig a Habsburg kézen maradt Magyar Királyság megőrzésében maradandó szerep jutott számára.