Bolond, homok és tajték

ISTEN
Amikor a kezdetek idején ajkamra tódult az első remegő hang, fel kellett másznom a Szent Hegyre, hogy szólhassak Istenemhez. Azt mondtam: Uram, a Te szolgád vagyok. Titkos akaratod a törvénye, s követlek Téged mindenkor.
De Isten nem válaszolt. Eltűnt előlem akárcsak egy hatalmas vihar. S ezer év múltán ismét felmásztam a Szent Hegyre, és ismét szóltam Istenhez. Azt mondtam: Teremtőm, én a Te teremtményed vagyok. Hangból formáltál meg engem, ami vagyok és amim van, mindenért Neked vagyok adós. De Isten nem válaszolt. Eltűnt, mint ezer sebes szárny.
S ezer év elteltével megint felmásztam a Szent Hegyre, s újra szóltam Istenhez. Azt mondtam: Atyám, én a Te fiad vagyok. Szeretetedből és könyörületedből teremtettél engem, s én a szeretetben és tiszteletben akarom királyságodat örökölni.
De az Isten nem válaszolt. eltűnt, mint a pára a messzeségben. s ezer év elmúltával ismét felmásztam a Szent Hegyre, és újra szóltam Istenhez. Azt mondtam: istenem, én célom és beteljesülésem. Én vagyok a tegnapod, és Te vagy a holnapom. Én vagyok gyökered a földben, te vagy virágom az égben, s együtt növekszünk a Nap fényében.
Akkor lehajolt hozzám Isten és fülembe szavakat suttogott. S mint a tenger, amikor magába öleli a patakot, amely beleömlik, úgy ölelt Ő magába engem. S mikor alászálltam a mély völgybe Istent ott is ott volt.