AZ ISTEN MEGISMERÉSÉRŐL

E könyv, amelyet már számos nyelvre lefordítottak, az Áthosz-hegyi József ortodox szerzetes atya lelki gyermekeihez írt leveleinek gyűjteményét tartalmazza.

„Ha teológus vagy, akkor valóban imádkozol; és ha valóban imádkozol, akkor teológus vagy” – olvashatjuk a Filokália egyik művében. Ezt a mondást követte egész életében Hészükhaszta József (1898–1959), a huszadik századi ortodox keresztény spiritualitás egyik meghatározó alakja. Fiatalon azzal a szándékkal ment Áthosz hegyére, hogy Krisztus keskeny ösvényén járva remeteként az egykori nagy aszkéták, a pusztai atyák útját kövesse. Sokat tanult korának nagy remetéitől, s aszkézisének középpontjába a szív szüntelen imádságát és az engedelmességet helyezte. A lélek Istenhez vezető útjának hagyományos három fokozatát – megtisztulás, megvilágosodás és beteljesedés – végigjárva számos kegyelmi ajándékban részesült, s ezeket közvetítette tanítványainak, akik mind Áthoszon, mind másutt, többek között Amerikában is nagymértékben hozzájárultak az ortodox lelki élet újjászületéséhez. Ez a könyv, amelyet már számos nyelvre lefordítottak, József atya lelki gyermekeihez írt leveleinek gyűjteményét tartalmazza. A nyolcvanegy rövidebb levél Áthoszon kívül élő szerzeteseknek és világiaknak szól, míg a kötetet záró hosszú írás, melyet egy remetének címzett, a lelki út teljes keresztmetszetét vázolja fel. Hészükhaszta Józsefnek a levelekből feltáruló küzdelmei a legkorábbi egyiptomi remeték aszketikus hőstetteit idézik, tanítása pedig a megélt teológiát, Isten közvetlen megismerését tárja olvasói elé. Ugyanakkor lelki gyermekei iránti gondoskodása, alázata és az emberi gyengeségek megértése egyszerű, szerető, érző szívű emberként mutatják be őt.

A kötet adatai:

Formátum: 145 x 203 x 20 mm

Kötés: puhatáblás

Megjelenés éve: 2022

Terjedelem: 352 oldal

Tartalomjegyzék:

Efrém főapát: Előszó

Pár szó az eredeti kiadásról

I. rész Levelek szerzetesekhez és világiakhoz

1. levél: Levél egy ifjúhoz, aki az „imádságról” kérdezett

2. levél: Ugyanahhoz, az imádságról, továbbá válasz a kérdéseire

3. levél: Levél egy szerzeteshez, aki most lép a „lelki küzdőtérre”

4. levél: Gyermekem, ha figyelsz arra, amit írok neked...

5. levél: Ne csak leveleket ölts magadra!

6. levél: Írsz a balgatag szívében lévő haragról

7. levél: Hallgass meg egy történetet, ami velem esett meg!

8. levél: Nem viseled el mindezt az irántam való szeretetből?

9. levél: A Teremtő pedig rád lehelt, és az élet lelkét adta néked

10. levél: A kísértéseket mindig megelőzi a kegyelem, figyelmeztetésképpen, hogy felkészülhess

11. levél: Sok atyát találtam itt, akik gyakorlatban és szemlélődésben gazdag életet éltek

12. levél: Így lesz az értelem csupa fény, csupa ragyogás

13. levél: Isten kegyelme nem az évek számától függ

14. levél: Valóban hatalmas az engedelmesség misztériuma!

15. levél: Tehát nem hallgatsz rám, és nem térsz vissza?

16. levél: Ha egyszer a Golgota felé haladsz, szükségszerű, hogy elessél

17. levél: A kísértések idején el ne hagyd a helyedet!

18. levél: Később ismét csak felkeltem, hogy harcot vívjak az összes szellemi lénnyel

19. levél: Ne halogasd a bűnbánatot!

20. levél: Ne ess kétségbe! Ezek a dolgok mindnyájunkkal megesnek

21. levél: A bűn – legyen bár kicsi vagy nagy – a valódi bűnbánat révén eltűnik

22. levél: Tehát nem akarsz szenvedni? Akkor ne is várd, hogy feljutsz!

23. levél: A bot minden szenvedély ellenszere

24. levél: Azon az éjszakán Isten megmutatta nekem a Sátán gonoszságát

25. levél: Az érzékek megnyugszanak, az imádságban lévő pedig elragadtatásban szemléli Istent

26. levél: Nővérem az Úrban, felettébb jámbor apátnő!

27. levél: Istenért futok; nem érdekel, mit mondanak az emberek

28. levél: Egy nővérnek, aki a szent és angyali „szkímát” fogja magára ölteni

29. levél: Áldott az Isten, aki a halandókat még testi létükben fölemeli a testnélküliek életmódjához!

30. levél: Az Úr akarata nélkül nem betegedhetünk meg, s meg sem halhatunk

31. levél: Számodra a világ meghalt, és te is meghaltál a világnak

32. levél: A kishitűség a türelmetlenség szülőanyja

33. levél: Nem tudom leírni nektek, mennyire kedvét leli a Szentséges Szűz az önmegtartóztatásban és a tisztaságban!

34. levél: Gyermekem, az ilyen változások mindnyájunkkal megesnek

35. levél: Az ima megszakad, a testrészek megdermednek, az értelem pedig földöntúli fényben szemléli Istent

36. levél: A szívben körkörösen mozgó ima nem kockáztat semmiféle eltévelyedést

37. levél: Irántatok való szeretetből és a lelketek épülésére röviden leírom az életem történetét

38. levél: Szeretett édesanyám, testvéreim, rokonaim és barátaim!

39. levél: Szeretett nővérem, örvendj az Úrban!

40. levél: Isten mindig segít, mindig időben érkezik, de türelmesnek kell lennünk

41. levél: A tavasz közeleg, a gyötrelmek tele pedig lassan tűnőben van

42. levél: Nővérem, ez a művészetek művészete, a tudományok tudománya!

43. levél: Valóban láttam egy testvért, aki egy teliholdas éjszakán elragadtatásba esett

44. levél: Vigyázz, jó leányom, mert immár felnőttél, és a gondolataid kezdenek megváltozni

45. levél: Köszöntelek az Úrban, drága és hőn szeretett fiam!

46. levél: Gyermekem, ez a világ csupa hiábavalóság

47. levél: Mi viszont itt a mennyei filozófiát választottuk...

48. levél: Kedves fiam, hallgass a szavamra!

49. levél: Életem mindig így telt, fájdalomban és betegségek között

50. levél: Gyermekem, ki tudhatja előre Isten ítéletét?

51. levél: Boldog az, aki éjjel és nappal megemlékezik a halálról, s készül a vele való találkozásra

52. levél: Jaj nekem, szegény szerencsétlennek! Hogyan adok majd számot az ítélet napján?

53. levél: Ó, gyermekem! Az ember soha nem teljes egészében gonosz!

54. levél: A pusztai életnek megvannak a maga küzdelmei, a világiak eltérnek ettől, de hasonlóan sok van azokból is

55. levél: Taníts meg mindenkit imádkozni, hogy szüntelenül mondják az imádságot!

56. levél: Aki az időt teremtette, és már az idők előtt létezett, aki teljes csendben teremtette meg a szent angyalok mennyei seregeit...

57. levél: A csodás sziklák, mint néma hittudósok hirdetik Isten titkait az egész természettel együtt

58. levél: Miközben a pap tömjénezett...

59. levél: Az első plagális hangon fogunk énekelni, mivel az örömteli

60. levél: Akár ennyi idő múltán is igyekezz visszatérni!

61. levél: Ó, hiábavaló világ! Ó, hazug emberiség! Semmi jó nincs benned!

62. levél: Küldök egy kis irományt a fiamnak...

63. levél: Nincs menyegzői ruhánk, ezért meg kell tisztulnunk

64. levél: A szív nem tűri a megosztást, csak Istenednek hódolj, csak őt imádd!

65. levél: Nagyon kérem, űzze ki a szomorúságot a lelkéből!

66. levél: Amikor az ember gyónást végez, lelke megtisztul, és olyan lesz, mint a ragyogó gyémánt

67. levél: Ez azt mutatja, hogy Istennek tetsző életet élnek

68. levél: Ha nem hagyod el a bűnt, bármit teszel is, veszendőbe megy

69. levél: Ne kételkedj abban, hogy eljött a fogadalomtétel ideje!

70. levél: Minden jónak kezdete és vége Krisztus

71. levél: Végy helyes kezdetet, hogy a vége is jó legyen!

72. levél: Bármit teszel, mindent kísérjen a folyamatos és megszakítatlan értelmi ima

73. levél: Krisztus igen kegyelmes, és nem kér sokat tőled

74. levél: Minél jobban szereted, annál inkább szeret téged

75. levél: Add bele a száz filléredet, és én is beleadom az ezer arany forintomat!

76. levél: Légy óvatos, és tartózkodj, menekülj a bűn közeléből!

77. levél: Ha olvasod a szentek életét, és egy kicsit fáradozol éjszakánként...

78. levél: Kevés fáradsággal magas szintre jutsz el

79. levél: Más szóval, a léleknek minden vágyakozásával Istent kell magába szívnia

80. levél: Amint megszereted Istent, a felebarátodat is szeretni fogod, mint magadat

81. levél: Nem hagyom el a Szent Hegyet. Itt fogok megpihenni atyáim közelében

II. rész Egy szerzetes levele egy magányban élő remetéhez

Előszó: Az Úrban szeretett gyermekem! Üdvözöllek, az Isten, az Atya, Fiú és Szentlélek kegyelme legyen a te lelkeddel! Ámen.

I. fejezet: A szerzetesi rendről és életmódról. Hogyan töltse el a szerzetes a nap 24 óráját?

II. fejezet: Válaszok ugyanazon személy néhány kérdésére

III. fejezet: A gondolkodás szellemi tevékenységéről, valamint arról, hogyan éljünk belátással

IV. fejezet: A figyelemről. Hogyan szálljunk szembe a gőggel, amikor az isteni segítség megérkezik?

V. fejezet: Hogyan jön az isteni kegyelem, és miként lehet megkülönböztetni a képzelgéstől, valamint a rövid útról

VI. fejezet: Hogyan esnek különféle csapdákba azok, akik így küzdenek, amikor nincs vezetőjük, és mi erre az orvosság?

VII. fejezet: Arról, hogy milyen módon tér vissza a kegyelem, miután alaposan megedzett bennünket

VIII. fejezet: Egy másik eltévelyedésről

IX. fejezet: Ugyanerről a tévelygésről, más szemszögből

X. fejezet: A démonok elleni kettős küzdelemről, és arról, hogy milyen ravasz módon harcolnak az aszkéták ellen

XI. fejezet: A természet három – természet szerinti, természetellenes és természetfeletti – állapotáról, amelyen az ember keresztülhalad felemelkedésében vagy alászállásában. Az isteni kegyelem három módjáról, amelyet akkor nyer el az emberi természet, ha erőszakot tesz magán: a megtisztító, a megvilágosító és a tökéletesítő kegyelemről

XII fejezet: A szeretetről

Epilógus