A Gulág lánya

Ezen az éjszakán fordult először elő, hogy nem rémálma volt, nem is zavaros és érthetetlen, hanem csodálatos: eltűnt a drótkerítés, eltűntek a barakkok, egyre távolodott az őrtorony, nem voltak nehezek a kőbánya kövei, csak lebegtek. A zászlón és az ezredes sapkáján mindennap látott szimbólum, a sarló és kalapács messzire elszállt, és megnyíltak a rácsok. Nem volt többé bezárva sem ő, sem az elméje. Boldogan, piros ruhájában lépkedett a jövője felé.