hirdetés
Vissza

Robert Louis Stevenson: A fekete nyíl_MOBI

Robert Louis Stevenson: A fekete nyíl_MOBI

TARTALOM

Prológus
Első könyv: A két fickó
Második könyv: A Moat House
Harmadik könyv: Foxham mylord
Negyedik könyv: Az álruha
Ötödik könyv: Crookback

  • Részlet az e-könyvből:

    Harmadik fejezet
    A kápolna fölötti szoba

    Többet nem észleltek semmi ellenséges indulatú támadást. A nap nyugat felé haladt, majd lement, de semmiféle élőlény sem került a Tunstall House közelébe.
    Mikor leszállt az éj, felküldték Throgmortont az egyik szobába, ahonnan jól lehetett látni az árkot. Innen bocsátották le a legnagyobb óvatossággal. Csakhamar látni lehetett úszó alakját, aztán egy sötét alak kúszott fel a bokrok között és mozgott tovább hasmánt csúszva a fűben. Sir Daniel meg Hatch az ablaktól figyeltek ki jó ideig, de minden csendes maradt. A hírnök szerencsésen elment.
    Most már nyugodtabb lett Sir Daniel arca. Odafordult Hatchhoz.
    - Bennet - mondta -, ez a John Amend-All is csak ember. Alszik. Most végzünk vele szépen. Gyerünk.
    Egész délután és este ide-oda küldözgették Dicket. Egyik parancs a másikat követte, amíg már gyanút keltett benne a sok sürgős megbízás. Többet nem látta Sir Olivert, sem Matchamet, pedig egyre rájuk gondolt. Most már legfőbb gondja volt, hogy elszökjék a Moat House-ból, mégpedig minél hamarább. De előbb szeretett volna még néhány szót váltani mindkettővel.
    Végül, lámpással kezében, felment új szobájába. Tágas, alacsony, kissé sötét helyiség volt. Ablaka az árokra nézett, és mindamellett, hogy olyan magasan volt, erős rács zárta el. Az ágy pazar benyomást keltett pehelypárnájával és piros, rózsás mintájú paplanjával. A fal mellett lelakatolt szekrények álltak. Sötét színű pokrócok takarták el őket. Dick körüljárt a szobában, megkopogtatta a falat, felemelte a pokrócokat, de hiába próbálta felnyitni a szekrényeket, az ajtó erős volt, a zárja kemény. Miután végigvizsgált mindent, leült, letette lámpását és ismét körülnézett.
    Miért tették őt ebbe a szobába? Sokkal tágasabb, szebb szoba volt, mint az övé. Talán valami kelepcét rejtett magában? Van itt egy titkos ajtó? Igazán kísértet jár benne? Kissé megborzongott erre a gondolatra.
    Közvetlen fölötte egy őr nehéz lépte hallatszott. Alatta van, tudta, a kápolna boltíves mennyezete. És a kápolna mellett van az előterem. Bizonyára lesz egy titkos átjáró a hallba. A szem, amely figyelte a szőnyeg mögött, emellett szól. Nem valószínű-e, hogy az az átjáró a kápolnába nyílik, onnan pedig ebbe a szobába visz?
    Erezte, hogy őrület lenne elaludni egy ilyen szobában. Előkészítette fegyvereit, és a szoba egy sarkában helyezkedett el, az ajtó mögött. Ha valami rossz vár rá, drágán adja életét.
    Most léptek hallatszottak, kürtszó és beszéd ütötte meg fülét: őrváltás volt.
    Ekkor valami kaparászás vonta magára figyelmét. Erősebb lett a hang, aztán suttogva mondta valaki:
    - Dick, Dick! Én vagyok.
    Dick az ajtóhoz rohant, hátratolta a reteszt és beengedte Matchamet. Sápadtan lépett be, egyik kezében lámpával, a másikban kivont tőrrel.
    - Csukd be az ajtót - súgta. - Gyorsan, Dick! A ház tele van kémekkel. Hallom, hogy nyomon követnek a folyosón, hallom a lélegzetüket a szőnyegek mögött.
    - Légy nyugodt, minden be van zárva - szólt Dick. - Ebben a tekintetben biztonságban vagyunk, ha ugyan lehet szó biztonságról itt, e falak közt. Szívből örülök, hogy láthatlak végre. Már azt hittem, elküldtek. Ki rejtett el?
    - Az nem fontos, minthogy találkoztunk. De mondd, Dick, nyitva van a szemed? Megmondták neked, mi lesz holnap?
    - Nekem aztán nem. Hát mi lesz?
    - Holnap vagy ma éjjel, nem tudom biztosan mikor, de valamikor az életedre törnek, Dick. Bizonyítékom van rá. Hallottam, mikor suttogtak, olyan biztosan tudom, mintha nekem mondták volna.
    - Úgy? Én is gondoltam.
    És elmondta röviden, mi minden történt aznap. Aztán felállott Matcham és körülvizsgálta a szobát.
    - Itt nem látok semmiféle kijárást - szólt pedig egész bizonyos, hogy van egy. Én itt maradok veled, Dick. Ha meghalsz, veled halok. És én is tudok segíteni neked. Látod, loptam egy tőrt, minden tőlem telhetőt megteszek. Különben pedig ha találunk valami kijáratot, egy ablakot, amelyen kimászhatunk, szívesen szembenézek minden veszedelemmel, hogy veled szökjem.
    - Jack - szólt Dick -, Jack, te vagy a legjobb teremtés a világon, és a leghűségesebb és legbátrabb egész Angliában. Add ide a kezed, hadd szorítsam meg!
    És némán megszorították egymás kezét.
    - Mondok valamit - szólt ismét Dick. - Nemrég egy ablakból engedték le a levélvivőt. A kötél még ott lesz a szobában. Ez is egy reménysugár.
    - Csitt! - súgta Matcham.
    Mindketten figyeltek. Valami hang hallatszott a padló alatt, majd csend lett újra.
    - Valaki járkál a szobában alattunk - súgta Matcham.
    - Dehogy - felelt Dick -, nincs is szoba alattunk. A kápolna fölött vagyunk. A gyilkosom jön a titkos átjárón. Hát csak jöjjön. Kemény dolga lesz velem - mondta és a fogát csikorgatta.
    - Oltsd el a lámpát - mondta a másik -, hátha elárulja magát.
    Elfújták a lámpát és halotti csendben ültek. Nagyon halk léptekkel járkált valaki, de azért tisztán ki lehetett venni. Most hangosan csikordult egy kulcs a zárban, aztán mély csend következett.
    Egy pillanat és ismét hallották a lépteket, aztán hirtelen egy fénysugár jelent meg a padlódeszkák között, a szoba egy távoli sarkában. Egy csapóajtó kinyílt és fény áradt be. Látták, amint egy erős kéz felemelte az ajtót. Dick készítette íját. Kifeszítette íját, várta, hogy felbukkanjon a fej is.
    De ekkor közbejött valami. A Moat House egy távolabbi részéből lövések hallatszottak, majd valami nevet kiáltott egy hang, nyomban utána felharsant több torok is. Ez a lárma zavarba hozta a gyilkost. A csapóajtó szép csendesen visszaesett helyére, gyors léptek indultak visszafelé, majd elhangzottak a messziségbe.
    Egy percnyi haladékot kaptak. Dick fellélegzett, aztán a zajra figyelt, amely megzavarta a támadást. Nagy rohanás volt az egész Moat House-ban, ajtókat csapkodtak, most Sir Daniel hangja is felharsant: - Joanna!
    - Joanna! - ismételte Dick. - Ki a csoda lehet az? Nincs itt semmi Joanna! Nem is volt soha. Mit jelentsen ez?
    Matcham nem szólt. Úgy látszik, távolabb húzódott. De az ablakon beszűrődő csillagfény mellett nem lehetett látni a szoba másik sarkáig.
    - Jack - szólt Dick -, nem tudom, hol voltál egész nap, de mondd, láttad te a Joannát?
    - Nem láttam.
    - Nem is hallottál róla?
    Most ismét léptek közeledtek. Sir Daniel az udvarban kiáltozta Joanna nevét.
    - Hallottál róla? - kérdezte újra Dick.
    - Hallottam - mondta Matcham.
    - Hogy remeg a hangod. Mi van veled? Milyen szerencsét hozott ránk ez a Joanna? Sohasem felejtem el a nevét.
    - El vagyunk veszve, Dick! Végünk van! Meneküljünk, ha még lehet! Addig nem nyugosznak ezek, amíg meg nem találnak. Vagy engedd, hogy elmenjek magam. Ha megtaláltak, menekülj, Dick! Jó Dick, engedj elmenni.
    Már ugrásra készen állott, mikor Dick végre megértette a dolgot.
    - Az ördögbe is! - kiáltott fel. - Te nem Jack vagy, hanem Joanna Sedley. Te vagy az a lány, aki nem akart hozzám feleségül jönni.
    A lány szótlanul, megkövültén állott. Dick is hallgatott néhány percig, aztán megszólalt:
    - Joanna - mondta -, te megmentetted az életem, én megmentettem a tiedet, láttunk vért folyni, és én rád emeltem a szíjamat, és egész idő alatt azt hittem, hogy fiú vagy. De most a halál torkában vagyunk, és mielőtt meghalok, meg kell, hogy mondjam neked: te vagy a legjobb lány és a legbátrabb a földön. Ha életben maradnék, boldogan vennélek feleségül, de akár élek, akár halok, szeretlek!
    A leány nem szólt.
    - Nos - biztatta Dick -, szólj már, Jack! Légy jó leány, mondd, hogy szeretsz.
    - Hát itt volnék különben? - mondta Joanna.
    - Ha kijutunk innen épségben, összeházasodunk, ha meg meg kell halnunk, haljunk meg együtt. De most jut eszembe, hogy találtál rá a szobámra?
    - Megkérdeztem a Hatch feleségétől, hogy hol vagy.
    - Akkor jó, mert az derék asszony, nem árul el - mondta Dick -, akkor még van időnk.
    Még be sem fejezte a mondatot, mikor öklökkel döngették az ajtót, és bekiáltott valaki:
    - Nyisd ki, Dick, nyisd ki!
    Dick meg sem mozdult.
    - Végünk van - szólt Joanna és belekapaszkodott Dick karjába.
    Egyik ember a másik után jött az ajtóhoz dörömbölni, de hiába. Most maga Sir Daniel érkezett oda. Egy pillanatig csend volt, aztán harsány hangon kiáltott be a Sir:
    - Dick, ne légy szamár! A hétalvó is felébredt volna azóta. Úgyis tudjuk, hogy Joanna benn van. Nyisd ki!
    Dick nem szólt és nem mozdult.
    - Betörni! - adta ki a rendeletet Sir Daniel, és emberei ököllel, csizmával estek neki az ajtónak. Bármilyen erős volt is az ajtó, és még úgy is el volt reteszelve, betörték volna, ha ismét közbe nem lép a szerencsés véletlen. A nagy lármán túlharsogott egy őr kiáltása, aztán egy második, harmadik ordítás, lövések hangzottak. Első pillanatban azt hitték, az erdőbeliek szétszedik a házat. Sir Daniel és emberei azonnal abbahagyták a támadást és a falak védelmére siettek.
    - Most meg vagyunk mentve - szólt Dick.
    Két kézzel fogta meg a nagy, nehéz ágyat, de nem tudta megmozdítani.
    - Segíts, Jack! Az Isten szerelméért, segíts! - kiáltotta.
    Aztán nagy erőfeszítéssel elhúzták a hatalmas tölgyfaágyat a szobán keresztül az ajtóig.
    - Csak rosszabbá teszed a helyzetet - ijedezett Joanna. - Most a csapóajtón jönnek be.
    - Ej, dehogy! Nem árulja el olyan sok embernek a titkát. Mi fogunk elmenekülni a csapóajtón át. Hallgass csak, a támadásnak vége. Vagy talán nem is volt támadás.
    Valóban nem is volt támadás. Újabb menekülő csapat érkezett Risinghamból, ez zavarta meg Sir Danielt. A nagy kapun engedték be őket, és most nagy lármával, csörtetéssel szállottak le lovaikról az udvarban.
    - Mindjárt itt lesznek megint - mondta Dick -, gyerünk a csapóajtóhoz.
    Meggyújtotta a lámpást és a szoba másik sarkába sietett. Joanna utána. Könnyen meg lehetett ismerni a csapóajtót, mert fény szűrődött át a réseken. Dick elővette tőrét, bedugta a résbe. Alig feszítette meg, máris engedett a zár, az ajtó felemelkedett. Gyorsan megkapták, kinyitották és lebújtak a lépcsőn. A gyilkos szándékkal ott járt alak ott felejtette égő lámpását.
    - Menj előre és vedd el a lámpát - mondta Dick én utánad jövök és leengedem a csapóajtót.
    Óvatosan leereszkedtek a lépcsőn, és mikor Dick leengedte az ajtót, már újra hallották a Sir Daniel embereinek dörömbölését.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Gyártó/Termék Honlapja:http://