AZ ALGEBRA VÍVMÁNYAI AZ INDIAI MATEMATIKA KLASSZIKUS KORSZAKÁBAN. SZÁMRENDSZEREK ÉS ARITMETIKAI MEGOLDÁSOK

Milyen kulcsfontosságú szerepe volt Indiának a napjainkban is használt tízes alapú helyiértékes számrendszer kifejlesztésében? Hogyan gondolkodtak az indek az ősi nulla matematikai koncepciójáról, miképp formalizálták idővel ennek összefüggéseit?

Milyen számábrázolási és rendszerezési elveket alkalmaztak az indiai szubkontinensen a reál tudományok fejlődésének fénykorában, milyen hatással voltak mindezek a nagyvilágra?

Ezekre és hasonló kérdésekre ad választ e tudománytörténeti munka, amely az indiai matematika klasszikus korszakát (kb. Kr. u. 400–1200) átölelve, az elemi matematika (kiváltképp az algebra és aritmetika) területén nyújt betekintést a tudomány fejlődéstörténetének indiai állomásaiba. A mű átfogóan kifejti az elsődleges forrásanyagként feldolgozott szanszkrit művek kiemelt tételeit, melyeket magyar fordítással, matematikai formulákba öntve, a vizsgált témák (számrendszerek, nulla, aritmetikai megoldások stb.) rendszerébe ágyazva közöl. A könyv az eredeti szanszkrit források tükrében lehetőséget nyújt az ind matematikai „tanító irodalom”(sásztrák) nyelvezetének filológiai tanulmányozására, miközben átfogó képet ad az érintett indiai tudósok, matematikai tételek egymásra hatásáról, átfedéseiről.

A kötet adatai:
Megjelenés éve: 2012
Terjedelem: 138 oldal