Átszitált idő - Tinóditól Tandoriig

Átszitálni minden időt. Ez az egyetlen lehetséges objektivitás, amit a legmélyebb szubjektivitás motivál. Nem hiszek abban, hogy a régiség tanulmányozásakor el kellene tekintenünk saját korunktól. A régiség nem különbözik alapvetően a modernitástól, de megközelítéséhez hosszabb távú emlékezés szükségeltetik. Emlékezés és képzelet egy tőről fakad. Az emlékezés a jelennek (voltaképpen a jövőnek) szól. Azért vagyok kíváncsi arra, hogy mi volt (változó identitásaink, tolerancia és intolerancia, kisebbségeink, többségeink, patriotizmus és nacionalizmus, értékek pusztulása és születése azért izgat), mert szeretném tudni, hogy mi lesz velem, velünk, hová, merre vezet az utam, az utunk. Nincs olyan tekintet, amely mindezektől eltekinthetne. Minden megközelítés tünékeny, a múlt mögül előbukkan a jelen, a jelen mögül feltárul a múlt. Minden kontextust textussá alakít az emlékezet.