A halhatatlanság vesszőkosarai

Mirtse Zsuzsa vesszőkosarai roskadásig tele vannak
napillatú, érett gyümölcsökkel. Nincsen sok nyugta,
minden egyes kisprózájában a javait gyűjti be.
Nem pusztán a télre készül: éléskamrája
folyamatosan bővül, gazdagodik. Ezt kellene
tőle megtanulni, hogy mindaz, ami személyes
sorsunkban történt és történik - főleg, ha
keserves -, a kitartó figyelem nyári ege alatt
tápláló életre, azaz éltetőre fordítható. A szerző
ebben a kötetében is az igenlés, a fény útját járja,
s őt olvasva élesen látni: másképp nem
is érdemes.