hirdetés
Vissza

Jules Verne: A rejtelmes sziget_EPUB

Jules Verne: A rejtelmes sziget_EPUB

Mindenki ismeri Verne trilógiába összefogható ciklusának ezt a darabját, A rejtelemes sziget című robinzonádot. Nem is akarunk túl sokat a műről mondani, inkább e kiadásról: a fordítás Szász Károly klasszikus, 1876. évi fordításán alapul, a szükséges nyelvi-nyelvtani simításokkal. Ami a kiadvány értékét növeli és azt egyedive tesz, az a számos, a kifejezéseket magyarázó internetes hivatkozás, mely egy kattintással elénk varázsolja azokat a fogalmakat, melyeket Verne használ.

  • Részlet az e-könyvből:

    Kilenczedik fejezet
    A sziget fekvése.

    Április 16-án - húsvét vasárnapja volt - reggel, mihelyt fölkeltek, ruháik kitisztításához s fehérneműjük kimosásához fogtak. Addig is, míg szappanyuk volna, - a mire szóda vagy hamuzsír és olaj vagy zsiradék volt szükséges, - csak vízben mostak. Ruháik jó állapotban lévén, némi vigyázat s kímélet mellett még félévig is eltarthattak, addig pedig ejthetik módját új ruhákról gondoskodni; amire még mind sor kerül. De kérdés volt: hogy békülnek ki ruha tekintetében is az égalji viszonyokkal: s e részben szükséges volt a sziget földrajzi fekvését minden tekintetben meghatározni. Erre akarta tehát szentelni Smith Cyrus a mai szép napot, mint már előtte való este megmondotta volt Harbertnek, ki a maga részéről sem felejtette el, bár fölösleges volt, emlékeztetni reá a mérnököt.
    Hogy a mérnök egész eljárását megérthessük, szükséges lesz röviden fölemlíteni azon előmunkálatokat is, melyeket a sziget fekvésének meghatározása körül már előbb tett volt.
    Ápril másodikán mindenekelőtt a sziget délvonalának meghatározásával foglalkozott.
    Előtte való este pontosan megjegyezte a nap lemenetelének óráját és perczét; reggel pedig hasonló pontossággal a nap feljövetelét. A lemenetel és feljövetel között tizenkét óra és huszonnégy percz telt el. E szerint, feljövetele után hat órával és tizenkét perczczel kellett a napnak a délvonalon átmennie, s az ég azon pontja, melyben e perczben álland, leend az észak - mert a déli félgömbön lévén: a nap nem délen, hanem északon delel.
    A mondott időben Cyrus megjelölte az ég e pontját, s két élőfa segélyével pontosan meghatározta a sziget változatlan délvonalát, vagy is azon egyenes vonalt, mely a délt az északkal összeköti; s ezzel megnyerte későbbi méréseinek bizonyos alapvonalát.
    Akkor este, húsvét szombatján, április 15-én a délsarki csillag magasságát a láthatár fölött határozta meg, melyből kitűnjék, a sziget a déli szélesség mely foka között fekszik. E műtétet a legegyszerűbb készülékkel végezte, miután műszakilag készült szegletmérője (szextáns) nem volt. Két darab fát egyenesre és laposra kifaragott, mint két vonalzót, és azokat egyik végokén egy kifúrt lyukon át akácztövisböl készült kemény szeggel összefoglalta, oly módon, hogy összehajthatok és kinyithatok legyenek. Ez egyszerű és kezdetleges szegletmérővel határozta meg a sarki csillag magasságát. Tudta jól, hogy a déli sarkcsillag, t. i. a déli kereszt a (alfa) nevű csillaga, nem áll épen a sarkpontban, sőt nem is oly közel ahhoz, mint az északi sarkcsillag, de ezt az eltérést is számításba vette. A szegletmérőt úgy állította fel, hogy egyik szára a tenger színére vagyis vízfektüleg feküdjék, másik szárát pedig annyira nyitotta ki, hogy a sarkcsillagnak legyen irányozva. Ekkor a szegletmérőt ezen nyílásában megerősítette, egy a két száron keresztül tett, s szegekkel megerősített harmadik fával s az így nyert szeglet meg-mérését valamint a többi számításokat másnap reggelre halasztotta.
    Reggel mindenek előtt megmérte a szegletet, egymaga által készített körív segélyével s úgy találta, hogy bele számítva a sarki csillag eltérését a valódi sarkponttól, a sark magassága a láthatár fölött 53°. Ezt kivonva a 90 fokból (a mely magasságban t. i. a sark az egyenlítő felett áll) a sziget déli szélessége 37 foknak jött ki; de a műszer tökéletlenségére 2-3 fok eltérést számítva, bizton kimondhatta, hogy a Lincoln-sziget a déli szélességnek 35 és 40 fokai közt fekszik.
    Mivel a sziget hosszúsági fekvésének meghatározása csak délben történhetett: a délelőtti órákban még a sziget fennsíkjának, a Szép kilátásnak, a tenger színe fölötti magasságát határozta meg. Ez pedig következőképp történt.
    Vett egy egészen egyenes karót, melynek hosszúságát pontosan meghatározta. Hosszmértékekkel, öllel, lábbal nem bírván, ezt saját testének általa egy vonalig pontosan ismert hosszúsága által határozta meg; és e szerint a karót tizenkét láb vagy is két öl hosszúra szabta. E karóval lementek a tenger-partra, hol a dagály a fövényét tökéletesen vízfektű simaságra egyenlítette el, és ott egy jól választott ponton - mely a fennsík tenger felöli meredek oldalával szemben volt, - a karót egy mérő-ólom (vagyis egy hajlékony növényrostra függesztett kavics) segélyével tökéletesen függélyesen állította föl. Mosta karótól a tenger felé haladva, oly pontot keresett ki, melyből, szemét a földszínére téve, a karó tetejét és a magaslat szélét egy irányban lássa. Most két egyszerű mérés és a legkönnyebb számítás kellett csak, a magaslat meghatározásához. Megmérte t. i. a szemponttól a karó tövéig, és ugyanattól a meredek szirtfal tövéig való két távolságot; s tudta, hogy a mily arányban áll az első, kisebb távolság a karómagasságához - épen oly arányban kell állani a második nagyobb távolságnak a szirtfal magasságához. Mivel pedig a szempont a karótól 15, ugyanaz a szirtfal aljától 500 lábnyira volt, a karó magassága pedig 12 láb, de ebből 2 láb a földbe lévén verve, a föld fölött épen 10 láb volt, az egyszerű arány így lőn felállítva
    15 : 10 = 500 : x.
    A miből x, vagyis a sziklafal szélének s azzal a Szépkilátás fennsíkjának a tenger színe fölötti magassága, a legegyszerűbb hármas szabályi számítással kijött
    10 x 500 <5000
    x = 333.33
    vagy 333 és egy harmad láb magasság.
    Délig még jó időköz lévén, alig múlt reggeli nyolcz óra, ráértek beszélgetni, sőt egy kis kirándulást is tenni a patak mentén az erdő közeli részeibe, vagy a kis szigetkétől elválasztó tengerszoros mellékére. Ezúttal ez utóbbit választották s fél kilenczkor az egész társaság megindult a tengerszoros felé. A Szabadulás szigetén (emlékszik az olvasó, hogy a kisebbik szigetet így nevezték el) tengeri madarak sétálgattak egész komolysággal, meg nem ütődve az emberek közeledtére. Búvár fajok voltak többnyire. Pencroff csak az ehetőség szempontjából tekintvén őket, megelégedéssel jegyezte meg, hogy húsok, bár nagyon setét-barna, azért nem kevésbé ízletes.
    A szigetke fövenyén kövér s vaskos kétlakiakat is láttak mászkálni, fókákat valószínűleg, melyek e kis szigetet választották most menedék és heverés helyéül,a hol kedvökre sütkéreztek az emelkedő nap verőfényében. Ezeket már nem lehetett inyencz szempontból tekinteni, mert húsok olajos és undorító; de azért Smith Cyrus nem vetette meg őket, ismervén egyéb hasznukat, sőt megjegyezte, hogy valamelyik nap majd tesznek egy kis kirándulást a puszta szigetkére is. Valószínűleg a fókák bőrére s még-inkább a zsiradékára számíthatott.
    Közvetlenebb hasznot ígért a Pencroff felfedezése, ki az alacsony vízállás mellett, a sziklás parton, kifogyhatatlan gazdagságúnak látszó osztriga-telepet talált, melyből Nab néhány tuczatot azonnal kötényébe is szedett.
    - Nab nem vesztette el a napját, - mondá Pencroff.
    - Valóban szerencsés fölfedezés, - jegyzé mega hírlaptudósító; - mert ha igaz, hogy minden osztriga évenként 50 vagy 60 ezer tojást tojik, egy ily telepet csakugyan nem lehet egyhamar kipusztítani.
    - Csakhogy, - mondá Harbert, - azt hiszem nem valami nagyon tápláló eledel.
    - Nem biz az, - felelt Smith Cyrus; - mert csekély azót-tartalommal bír; de mégis, belőle néhány tuczat, kivált miután oly könnyen, jóformán mindenfáradság nélkül lehet hozzájutni, egy oly szegényes kútforrásokkal rendelkező háztartásban, a milyen a mienk még most, szintén számot tehet.
    Cyrus időről időre órájára tekintett, nehogy a kitűzött feladattól elkéssenek.
    - Egy óra múlva, - mondá, - tudni fogjuk, hányadán vagyunk szigetünk helyzetével a világtengeren. Nincs ugyan tengeri térképem, de a Csöndes-tenger szigetvilága eléggé élénken áll emlékezetemben, hogy nagyjában tájékozhassam magamat, halak helyünknek nemcsak szélességi, hanem hosszúsági fokát is tudni fogom. A szélességi fok szerint, melyet már tudunk, a Lincoln körülbelül egy vonalban fekszik Új-Zélanddal, ettől nyugatra, és a chili-i partokkal, ezektől keletre. Már most azt kell tudnunk, hogy északra és délre mi van hozzánk legközelebb -
    - S azután? - kérdé Pencroff.
    - Azután, ha kell, hajót építünk, a melyen a tengerre szállhassunk.
    E közben azonban telt az idő s a déli órák közeledtek. Miképp kezd hozzá Cyrus, hogy a nap deleléséből a sziget délkörét hosszúsági fokokban meghatározza, ez, a mit Harbert szeretett volna tudni, de ki nem találhatta.
    Mintegy hat kis mérföldnyire voltak a Kémény-től, a tengerpart egészen lapos, fövenyes részén, melyet dagálykor a tenger borít, de most apályban zátonynak látszik. Alkalmas hely a teendő észleletekre, mert semmi sem könnyebb, mint itt felállítani a karót és körülötte köröket rajzolni a sima homokba. E körök, vagyis inkább félkörök (mert csak azokra volt szükség) a karótól északra eső részen vonattak ki, amerre t. i. a nap delelése van. Mikor a felállított karó árnyéka a legrövidebb, vagyis a párhuzamosan vont körök közül a legbelsőt érinti az árnyék vége: akkor van dél. Attól kezdve az árnyék ismét hosszabbodni kezd. A karót nem is szükség függőlegesen állítani; s Cyrus azt északnak hajlította, hogy árnyéka hosszabb legyen s így annak hosszúságában a csekélyebb különbségek is jól észrevehetőkké váljanak.
    Mint említettük, e nap, április 16-ka, egyike azoknak az évben, melyekben a középidő összeesik a valódi idővel, vagyis a melyekben a napóra akkor mutatja a delet, mikor a jól járó műórák.
    Az egész műtét tehát csak abból állott: pontosan meghatározni a Lincoln szigetén levő délidőt; a Cyrus zsebóráját ahhoz igazítani - s akkor meghatározni a különbséget, mely az itteni és a washingtoni dél között van, mely utóbbit a Spilett Gedeon jól járó órájáról olvashattak le.
    Az árnyék elérte a legbelső kört, vagyis legrövidebb voltát - s ismét hosszabbodni kezdett.
    - Dél. Mondá Cyrus, s azzal Spiletthez fordulva, kérdezé: hány óra nálad?
    - Öt óra és egy percz, - feleié Spilett.
    Mivel pedig Washingtontól, mindenesetre nyugatra, vagyis a Csöndes-oczeánon vagyunk, tehát ezaz öt óra nem hajnali, hanem délutáni öt órát jelent; vagyis most, mikor a Lincoln-szigeten épen dél van, Washingtonban már délután öt óra van. Minthogy pedig a nap, földkörüli látszólagos útjában, minden négy percz alatt egy fokot halad az égen, és így egy óra alatt tizenöt fokot, öt óra alatt pedig hetvenöt fokot: semmi sem világosabb mint az, hogy a Lincoln-sziget épen hetvenöt fokkal fekszik nyugatabbra mint Washington városa.
    - Ennek fekvése pedig, - mondá Harbert örömmel, - mert most már tökéletesen értette a dolgot, ha jól tudom 77°-nál valamivel több.
    - Úgy van, - folytatá Smith Cyrus, - 770 3' 11"a greenwichi délkörtől nyugatra, mely délkört mi Amerikában, a hosszúságok meghatározásánál kiindulásul szoktunk venni. Adjuk össze a két hosszúságot, s kijő, hogy Lincoln szigetének nyugati hosszúsága a greenwichi délkörtől 152 fok és még valami; vagy a mérés tökéletlenségére is számítva valamit:a 150 és 155 hosszúsági fokok között.
    Íme így sikerült, a legkezdetlegesebb szegletmérő, egy növényrostra kötött kavics és egy egyenes karósegélyével: - így sikerült Cyrusnak megállapítani, hogy szigetük fennsíkja - melyet a sziget keleti oldalán egy függőleges meredek és magas gránitfal határolt - a tenger színe fölött 333 angol lábnyira fekszik, továbbá, hogy Lincoln-sziget a déli szélesség 370 alatt és a nyugati hosszúságnak (a greenwichi délkörtől számítva) 1520 alatt fekszik. Ezzel egyszersmind az is bizonyosságra volt hozva, hogy az új sziget oly pontján fekszik az óczeánnak s oly távol minden egyéb szigettől vagy nagyobb száraztól, hogy egy gyönge és törékeny csónakon az átkelést, vagy más száraz földre jutást józanul még csak megkísérlem sem lehetett; mert legalább ezerkétszáz tengeri mérföldnyire voltak Taititól vagy a Pomorui-szigetcsoporttól s több mint ezernyolczszáznyira Új-Zélandtól, az amerikai partoktól pedig legalább is négyezerötszáz tengeri mérföldnyire. S bár semmi térkép nem állott rendelkezésükre, Smith Cyrus nem emlékezett, hogy a tenger e táján valamely szigetet látott volna jelezve valamely térképen, mely az ő Lincoln szigetüknek felelt volna meg.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában